Elhagyva a gettót, átaraszoltam a Vörösmarty utcába. Már kicsit sem lepődtem meg, hogy ez az üzlet is zárva volt. Ha egyszer munkanélküli leszek, biztosan egy búvárbázist fogok nyitni, hiszen tisztán látszik, hogy bezárt üzletekkel is meg lehet élni a búvárkodásból. Beszarás! Búvárüzletek figyelem! Itt szorongatom a búvártanfolyam árát a kezemben, szeretnék megtanulni búvárkodni! Senkinek sem kell a zseton?
Jókai utca, nyugati. Szokásos dugó, parkoló hely keresés. Az üzlet pultja egy csónakból lett kialakítva, kedves kis csajszi fogad mögötte. Rövid beszélgetés után lejön egy vén tengeri medve kinézető középkorú fazon. Beszélgetésünk alatt érzem, hogy sugárzik a fickóból a nyugalom, látszik rajta, hogy nem ma kezdte a szakmát. Szimpi. Jövő héten hétfőn már kezdődik is a tanfolyam, szerdán már mennénk is vízbe, ahol már élesben is búvárkodhatom. Csábító az ajánlat, de sajna elég zilált lesz a jövő hetem, nem nagyon érnék rá elkezdeni a tanfolyamom. Nem probléma, hiszen november elején megint indítanak. Volt még egy kis probléma, ami kicsit zavart. Beszélgetésünk kb. fél óráig tartott, de mindeösszesen tíz percig tudott velem foglalkozni. Amikor nem csörgött a telefon, akkor éppen betoppant valaki, aki pont az emberemmel akart beszélgetni. Szóval, unatkoztam kicsit és unatkozni nem nagyon szeretek. Nem gondolom, hogy egyből összefüggést kellene találnom az unatkozás és a tanfolyam minősége között, de úgy gondolom, hogy amennyiben én vagyok a vevő, akkor a lehetőségekhez képest szeretném, ha velem foglalkoznának végig. Egy kicsit olyan érzésem volt itt, mint valami nagy multiban. Emberek jönnek-mennek, igazából senkire sincs idő, valahogy mindenki csak félig kapja meg, amit szeretne. Tudom, hogy már-már bogarasnak tünhetek, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én is szolgáltatásból élek, így tudom, hogy nem lehet unatkozó ügyfél! Nem csináok ebből ügyet, hiszen nem jeletkeztem be előtte, nem kértem időpontot, hogy fogadjanak. Na, mindegy, az összbenyomás elég szimpatikus, de azért még folytatom a kutatást.
Irány Murányi utca! Útközben találtam még egy boltot, ami igaz nem volt a hivatalos weboldalon, így a listámon sem feltüntetve, de reklám táblájukon ott vigyorgott rám a preferált búvárszervezet logója. Fék ezerrel, parkolás, üzletbe be! Egészen pontosan üzletbe le. Rohadt nagy helység fogadott, tele búvárcuccal. Váúúú, iszonyat sok búvárfelszerelés, szemüvegből több száz darab, pipák, ruhák, légzős rendszerek. Szép hely, jó hely, de az eladó búvároktató valahogy nem fogott meg. Megérkezésem után hamar megtudtam, hogy ő volt az első búvár és búvároktató itthon és még tíz perc önfényezés. Gondoltam ezek biztosan tesók a Krisztina körúti emberkével. Az sem igazán nyerte meg a tetszésem, hogy a tanfolyam elvégzéséhez kötelező megvenni az alap búvárfelszerelést. Mi van, ha soha többet nem akarok majd búvárkodni? Ebben az esetben kidobtam még negyvenezer forintot az ablakon? Na ne már.
Folytatom majd a búvárkodással kapcsolatos élményeimet, hiszen közel sincs vége a napnak!
